Hunor �s Magyar

Egyszer r�gen, sok-sok t�llel azut�n, hogy a Hadak Ura kardj�val a f�ldm�lyi odvakba suhintotta a r�t Ordasfattyakat, sok-sok ny�rral azut�n, hogy a v�n Puszta, emberek �satyja aranyos szek�ren felsz�llt a nagy isten jobbj�ra, messze, messze innen, az �gbe ny�l� Rif-hegyek t�v�ben, de m�g azon is t�l, t�gas r�nas�gon, nagy foly� viz�n�l, ott �lt az �les termet� �ri�s, M�nr�t. Vadat ha �z�tt, pr�d�t ha kutatott erd�k s�r�j�ben, nem volt p�rja n�ki hetedh�t vid�ken. Mert nagy kedve tellett M�nr�tnak a vadhajt�sba' - ej, rengetegnek barmaival beh sokszor kelt �lre! -, de mell�ben a sz�v m�g �rvend�bb dobogott, ha szeme k�t enfi�ra, a sz�les v�ll� Hunorra, a szilaj lelk� Magyarra futott.

Mert b�tor volt a k�t ifj�, s t�zes: viharos sz�l ellette a parip�ikra nem kellett puha �l�s� nyereg, nem kellett ac�los zabla, sallangos f�k, sz�zi h�vs�g. L�h�tra pattantak �k en�lk�l is, hogy versenyt nyargaljanak er�s sz�lviharral a puszt�n �t.

Sz�lott pedig egyszer Hunor az �ccs�hez:

- Nosza, Magyar, �des v�rem, kedvem szottyant erd�t b�jni, vadat meghajtani, ha a te kedved is �gy tartja, induljunk napt�madat el�tt.

-K�szen tl�lsz, b�tya, mert aggnak tetsz� a pihen�s. R��r�nk madj veszteg �lni, s�trak h�v�s�ben pihenni, ha h�szin szak�ll veri mell�nk, s elillant inkunkb�l m�r mind az er�nk.

M�snap azt�n pirkadatkor taplon volt m�r a k�t testv�r, s v�l�k agy�tt sz�z j� vit�z.

- Hajr� leg�nyek, indulunk! - harsant fel hunor s Magyar, �s el is indult v�g kedvtel�sre, vad�z�sre a d�lceg csapat. Ahogy azt�n kelet m�d�l kiragyogott sugara a koron�s napnak, mintha csak a f�ldb�l bukkant volna el�, egy irdatlan szarvas�m n�zett szemk�zt a csapattal. Csoda volt az �llat, nem l�tt�k m�s�t se el�tte, se az�ta: homlok�n �gas-bogas szarvaskorona �keskedett, de izmos nyaka el nem g�rnyedt alatta, k�nynen hodozta, v�le b�tran b�szk�lkedett.

- Kir�lyi vad, istenemre! - sz�lott hunor, s lekapta v�ll�r�l karcs� iv�t, felajzotta annak fesz�l� hurj�t, megpend�tette legjobb ny�lvesszej�t. R�p�lt a ny�l, sz�llott gyorsan, amde m�g sebesebb votl a szarvasg�m iramod�sa. Kev�s volt arra sz�zk�t vit�z nyila, hogy eltal�lja.

- Ut�na...ut�na!...

Haj, de a szarvasg�m erd�nek lak�ja! Ismeri �t midnen rejtek, elfedi fa s cserje;f�vet se g�rb�t t�n k�nny� l�pte. Iramodik, szinte sz�ll, sz�l se �ri utol nyom�t.